A memória-, vagyis az emlékezés képességének zavara rendkívül gyakori panasz. Az emlékezőképesség egyénenként eltérő, sőt egy adott személy esetében is széles határok között változhat, ezért a memóriával kapcsolatos panasz nem minden esetben jelent kóros állapotot, de vezető tünete lehet egyes központi idegrendszeri betegségeknek.
A memória típusai és memóriazavarok tünetei
Megkülönböztetünk rövid, és hosszútávú memóriát, attól függően, hogy az információt mennyi ideig szükséges megjegyezni. A tanulás során az új ismeretek korábbi élményekkel való összevetése a munkamemóriában zajlik.
Egészséges körülmények között is számos testi-lelki tényező hat a memóriánkra (fáradtság, érdeklődés, lehangoltság stb.), de legnagyobb hatást az életkorral összefüggő változások jelentik. A gyermekekre, fiatalokra a gyors tanulási képesség, a tanultak gyors felidézésének képessége jellemző, idősebb életkorban viszont egyes memóriafunkciók (pl. a tanulás sebessége) csökken, de a tudás gyarapszik az élettapasztalatoknak köszönhetően. Az egészséges idősödés során a memória tehát nem romlik, hanem minőségében alakul át.
A memória zavarai az emlékezés három alapvető területén jelentkezhetnek:
- információ megjegyzése,
- információ megtartása (emlék),
- információ felidézése (emlékezés).
A memóriazavar hátterében leggyakrabban az alábbi állapotok, tünetegyüttesek állhatnak:
- korfüggő feledékenység,
- enyhe kognitív zavar,
- demencia (szellemi hanyatlás).
Korfüggő memóriavar
A korfüggő memóriazavar az emlékezőképesség romlásának egyik legenyhébb formája: az egészséges idősödés és a kóros állapotok között helyezkedik el. Általában negyven éves kor körül kezdődik, és egyetlen tünete a feledékenység, főleg a nevek felejtése, ami az érintetten kívül másoknak fel sem tűnik. A meglévő ismeretek idős korra történő maximum 15%-os memóriavesztését nevezzük így. A normál, életkorral járó memóriavesztés többnyire ártalmatlan jelenség, fontos elkülöníteni a valódi szellemi hanyatlástól.
Enyhe kognitív zavar
Az enyhe kognitív zavar nem önálló betegség, hanem egy tünetegyüttes. Tünetei a mindennapi életvitelben nem okoznak nagyobb nehézséget, de az Alzheimer-kór figyelmeztető jelei lehetnek (az esetek 10-12%-ában) vagy akár krónikus magasvérnyomás-betegség szövődményeként is kialakulhat.
Felismerése azért rendkívül fontos, mert a súlyosabb állapotok megelőzése ebben a stádiumban megkezdett kezeléssel még eredményesebb lehet.
Tünetei:
- feledékenység;
- a figyelem, a koncentráció csökkenése;
- a beszéd, a gondolkodás romlása (pl. bizonyos szavak felidézésének nehézsége);
- bonyolult feladatok megoldásának nehézsége.
Demencia
A demencia (szellemi hanyatlás) egy olyan tünetegyüttes, ami az értelmi képességek összetett károsodását, hanyatlását jelenti. A demenciában az emlékezetzavar mellett számos egyéb tünet jelzi a gondolkodás, a beszéd, a mozgás képességének romlását.
A demencia tünetei:
- kezdetben kismértékű, később súlyosbodó feledékenység;
- a tanulás, a számolás képességének elvesztése;
- az aktuális dolgokra vonatkozó ismeretanyag csökkenése (a régi dolgokra való visszaemlékezés képessége sokáig megmaradhat);
- a figyelem, a koncentráció romlása;
- az összetett feladatok (pl.: főzés, vásárlás, öltözködés) végrehajtásának nehézsége;
- érzelmek fokozatos elhalványulása (helyette érdektelenség);
- depresszióra való hajlam erősödése;
- súlyos esetben az önálló életvitel képességének elvesztése (a betegek nem emlékeznek saját adataikra, családtagjaikra, nincsenek tisztában a dátumokkal stb.);
- téveszmék, hallucinációk megjelenése;
- nyugtalanság (járkálás, túlzott beszédkésztetés, esetleg agresszivitás).
A demencia napjainkban globális közegészségügyi probléma, az elöregedő népesség miatt folyamatosan nő a betegek száma. A demencia 65 éves korban kb. 1%, az ennél idősebb emberek között kb. 10%-ban fordul elő.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a memóriazavara nyugtalanító méreteket ölt, különösen ha figyelemzavarral is társul, akkor kérjen segítséget háziorvosától, aki szükség esetén gondoskodni fog a szakrendelésre történő beutalásról.
A memóriazavarok kiváltó okai
A memóriazavarhoz vezető demencia hátterében az alábbi kórállapotok állnak a leggyakrabban:
- Alzheimer-kór (a demencia leggyakoribb oka);
- agyi érbetegséggel összefüggő, vaszkuláris demencia (összefüggésben áll a metabolikus szindrómát alkotó állapotokkal, dohányzással, alkoholbetegséggel);
- egyéb eredetű demenciák (pl.: Parkinson-kór, koponyasérüléseket követő állapotok, agynyomásfokozódást okozó betegségek, elhúzódó agyi oxigénhiányos állapot, droghasználat);
A memóriazavarok diagnosztizálása
A memóriazavarok diagnózisának felállítása összetett feladat, hiszen a terápiás beavatkozások tervezéséhez fel kell mérni a szellemi hanyatlás mértékét, típusát és a hátterében meghúzódó kórállapotokat.
A diagnózis során alapvető jelentőségű a kórtörténet (anamnézis) felvétele, valamint a belgyógyászati, ideggyógyászati és pszichiátriai orvosi vizsgálat.
A diagnózis felállításához szükséges vizsgálatok:
- laboratóriumi vizsgálatok,
- EKG,
- EEG (elektroenkefalográfia),
- ér- és szívultrahang-vizsgálatok,
- agyi képalkotó vizsgálatok (CT, MRI),
- kognitív tesztek elvégzése (pl. Mini Mentál Teszt).
A memóriazavarok kezelése
A memóriazavarok időben történő felismerése rendkívül fontos, mert a korai diagnózis felállításával és a kezelés mielőbbi elkezdésével megelőzhető az állapot rosszabbodása. A kezelés – a háttérben álló betegségek sokfélesége miatt – szerteágazó, összetett beavatkozást igényel. A hosszú távú terápiát a neurológus vagy pszichiáter iránymutatásai alapján többnyire a háziorvos végzi.
A kezelési formák az alábbiak lehetnek:
- Gyógyszeres kezelés: a gyulladáscsökkentő, idegsejtregeneráló anyagokat tartalmazó készítmények javítják az agyi anyagcserét, az agyi vérkeringést. Antidepresszánsok tüneti kezelésként hatékonyak.
- Pszichoterápia képzett terapeuta vezetésével: egyéni vagy csoportos formában végzett gyakorlatok, irányított beszélgetések, foglalkozások.
A memóriazavarok megelőzése
A memória – az izmokhoz hasonlóan – akkor működik jól, ha használjuk. Különösen jó eredményeket lehet elérni nyelvtanulással, olvasással, rejtvényfejtéssel, versek, tánckoreográfia tanulásával vagy bármilyen új készség elsajátításával.
A betegség megelőzésében fontos szerepe van egészséges életmódnak, különösen az alábbiaknak:
- kiegyensúlyozott táplálkozás, a testsúly normalizálása;
- káros szenvedélyek elhagyása;
- rendszeres testmozgás;
- magasvérnyomás kezelése;
- megfelelő mennyiségű és minőségű alvás;
- vitaminok, étrendkiegészítők szedése
- stressztűrőképesség fejlesztése.